Mi a pszichodráma?

A pszichodráma (PD) nemcsak terápiás irányzat, hanem napjaink népszerű önismereti műfaja is. Életvezetési problémákkal küzdő, vagy egyszerűen fejlődni vágyó emberek keresik. A pszichodráma az egész személyiség fejlődésére irányul, és nem korlátozódik a zavarok megszűntetésére.A PD fejlődéstörténetéhez tartozik, hogy eredetileg egy bizonyos fajta terápiás módszerként alkalmazták, majd aztán más terápiák céljaira is (pl. pár- és családterápia). Később használni kezdték az oktatásban, az üzleti és a vallási életben, a szervezetfejlesztésben, a vezetőképzésben, a közösségépítésben, sportcsapatoknál és az önismeret fejlesztésben. Terápiára általában akkor van szükség, mikor "a part szakad", az önismeret a lelki egészségvédelem eszköze.Az önismeret fogalma magában foglalja az egyre mélyülő önmegismerést, az önelfogadást és az önszeretetet, valamint az ezek talaján kibomló személyes fejlődést. Az önismeret több szinten növekedhet:1. saját működésünk, határaink, mozgatórugóink megismerése révén2. mélyebb történeti szinten (általában a korai élményekkel kapcsolatban) szerzett tapasztalások és belátások nyomán3. társas szintéren, azzal, hogy tudomást szerzünk róla, mások milyennek látnak bennünket, és hogy hogyan hatunk a velünk különböző módon kapcsolatba lépők érzéseire.A pszichodrámát a gyermeki játék inspirálta és a valódi színház mintájára alkotta meg Jacob Levy Moreno (Bukarest, 1889. - New York, 1974.) román származású amerikai orvos, pszichiáter és szociológus. Moreno nemcsak a PD, de a szociometria egyik kidolgozója és a csoportterápia egyik úttörője is volt.Fő elképzelése, hogy rögtönző színészek vagyunk az élet színpadán és az életünk jobbá tehető bizonyos szerepek eljátszásával. A pszichodrámában azonban nem előre megírt darabokat visznek színre a szereplők, hanem a saját életükből hozott problémákat, kérdéseket. A jelenetnek részesévé válik az egész csoport (ha adott esetben csak nézőként is), ahogy a feldolgozásnak is. Pszichodrámában, szemben a színházzal, az érzések, úgy a nevetés, mint a könnyek, mindig valódiak, és hatásuk mélyebb, gyógyítóbb. A dráma tere egy olyan hely, ahol az alkotó és szabad önkifejezés joga megillet bennünket.A pszichodrámában szerepet kap a verbalitás, leginkább a feldolgozási szakasz megosztásaiban, de alapvetően a cselekvés a dráma nyelve. Ez arra a megfigyelésre épül, hogy sok esetben a megbeszélés és a megértés ugyan elvezet minket a probléma felismeréséhez, de a megoldáshoz az esetek nagy részében szükséges a helyzetben hordott feszültség oldása is. Ez drámában a cselekvésen keresztül valósul meg.A PD-ban minden találkozhat mindennel. Egy ember eljátszhat bárkit és bármit a jelenben, a múltban vagy a jövőben, sőt, az idősíkok keveredhetnek is. Ezt realitástöbbletnek nevezzük. Ugyanakkor a drámának egyértelmű és fontos szabályai vannak, amelyek mederben tartják és elősegítik a folyamatokat. A játék során az egyén új, értékes, gyógyító tapasztalatok birtokába jut. Például úgy, hogy megtapasztalja és átlépheti, sőt átalakíthatja személyes korlátait, határait.A pszichodráma környezete a játék speciális "mintha" tere. Itt a résztvevők lényegében kísérleteznek: annak felfedezésére tesznek erőfeszítést, hogy mely attitődök és viselkedésformák a leghatékonyabbak egyes helyzetekben. A szabályozott, támogatásra berendezett környezetben a próbálkozások és hibázások következménye nem ugyanaz, mint a való életben. Célja hogy az emberek közösen körüljárhassák és feldolgozhassák különféle problémáikat. Az élményben való osztozás gyarapít, érlel, növel és nevel.A PD-ban a szerepeinket fejlesztjük, ami Moreno elképzelése alapján egyben személyiségfejlődés is. Egy egész sor szerepet képviselünk mindennapjaink során: jól működőeket és nem jól működőeket egyaránt. Nem ritkán alulfejlett (akár hiányzó szerepekről) is beszélünk, de lehetnek kórosan túlfejlett szerepeink is. A PD széles szereprepertoár kialakítására és annak kiegyensúlyozására bátorít. Minél kidogozottabb és gazdagabb ugyanis az egyén szerepkészlete, annál inkább "szabadságában áll" úgy reagálnia, ahogyan azt a helyzet hozza. Ezáltal a helyzetet nem szorongással éli meg, hanem úgy, hogy képes annak uralására.Végső soron az önismeret sem más, mint önmagunk, s ezáltal sorsunk irányításának képessége. Ha másban nem is, abban mindenképpen szabadságunk van, hogy eldönthetjük milyen mértékben szeretnénk irányítást gyakorolni a történések felett vagy éppen szabadjára engedni azokat. Ha fejlett az önismeretünk, nemcsak értjük, hogy mi miért történik velünk, bennünk, körülöttünk hanem vállaljuk is azt.A pszichodráma, a szerepelméleten alapul, de a csoportdinamika sajátosságai és speciális technikái ugyanannyira fontosak a számára. Erről azonban nem annyira érdemes beszélni, mint inkább megtapasztalni. A PD olyan játék, ahol komolyan sírunk és komolyan nevetünk, miközben egyre könnyebbek és egyre könnyedebbek leszünk.Az önismeret hosszú folyamat. A változáshoz idő kell és a rendszeresség nagyon fontos. Egy csoport lehet 60, 120, de akár 250 órás is, sőt, léteznek nyílt végű csoportok is. Minél hosszabb a teljes folyamat, a szférák annál szerteágazóbban és mélyrehatóbban tárulnak fel. Az önismereti munka sokszor kemény és fájdalmas, de rengeteg örömmel és felszabadulással jár, és az életünkre általánosságban pozitívan hat. Nagyon sok területet felfedezhető és fejleszthető, ezek ráadásul "húzzák egymást": egy probléma feloldása vagy egy szerep növelése (vagy csökkentése) elősegíti a többi elmozdulását és fejlődését is.Az egészséges működés nem statikus állapot, hanem egy szünet nélküli láthatatlan munka eredménye. Optimális esetben a külvilág felé fordulva végezzük feladatunkat, éljük hétköznapjainkat, miközben folyamatosan ugyan reflektálunk önmagunkra, de elmélyültebb befelé fordulásra ritkán kerül sor (jó esetben a napi elalvás előtt, de gyakoribb, hogy csak valamilyen ünnepi vagy évfordulós számvetés alkalmával). Nem kell hozzá látványos külső esemény, hogy "kinőjük" életünk pillanatnyi kereteit. Ez történhet akkor például, ha tartósan- haragban vagyunk önmagunkkal, vagy valaki mással - magányosnak érezzük magunkat - tehetetlenséget élünk meg - úgy érezzük, hogy a megnövekedett elvárásoknak nem vagyunk képesek megfelelni.Amiben fejlődhetünk:Nyitottság, Bizalom, Önkifejezés, Szorongás kezelése, Kapcsolódás, Értékek, Erőforrások, Problémakezelés, Elakadások, Megküzdés, Énazonosság, Önbizalom, Szembenézés, Döntés, Elfogadás, Kapcsolatok, Életszerepek, ÉletfeladatokA következő dinamikák viszonya ideiglenesen átrendeződhet, vagy tartósan kiegyensúlyozódhat annak érdekében, hogy új szintre jussunk:Állandóság - Változás Önállóság - Függőség Elengedés - Megtartás Adás - Kapás Értelem - Érzelem Távolság - Közelség Lezárás - ElkezdésEgy személy protagonista szerepet vállalhat, hogy tisztázzon egy összetett családi eseményt. Színpadra lépve újrajátssza a konfliktusos eseményeket, ahol nemcsak a szavak, de a nem verbális viselkedés is megjelenik, amely több információt nyújt, mintha órákig beszélne. A probléma fokozatosan tisztázódik, új arculatai mutatkozhatnak meg és dolgozódhatnak fel. A játék során a probléma fokozatosan tisztázódhat, felszínre kerülhetnek olyan érzések, melyeket a tudat kizárt, felismerhetővé válhatnak rejtett motivációk, felfedezhetőek mélyebb célok és szükségletek, bizonyos lelki sérülések feldolgozhatóak, "kijavíthatóak". A folyamat magában foglalja a csoport játék során szerzett élményeinek a megosztását. A játék során jó eséllyel megtörténik az ambivalens érzelmek bizonyos fokú tisztázása. Az ellentmondásosság jelenléte döntési és vagy cselekvési képtelenséget, drámai élethelyzeteket eredményez, mindenféle bonyodalmakhoz vezethet. Fontos lehet az öntudatlanul és szükségtelenül korlátozó hiedelemek, családból eredő minták, programok tudatosítása és átdolgozása is (pl egy a gyermekkorban a túlélést szolgáló viszonyulás felnőtt életünkre fordulva ásataggá válhat).Az úgynevezett protagonisat játékon kívül más típusú jelenetek vagy játékok is gyakran előfordulhatnak: - páros feladatok - csoportjáték - szociometria - álomjáték - gyászmunka - csoporton belüli működésA pszichodráma eszközei elsősorban az érzelmekre és kapcsolatokra vonatkoznak. Lehetővé teszik a szempont- és szerepváltást, amelyek a belátás és az önreflexió útjaira terelnek. A pszichodráma túlmutat az egyszerű problémamegoldáson, fejleszti a mentális rugalmasságot, a szociális jártasságot, az önmagunkra tekintés képességét. Elősegíti olyan emberi készségek gyakorlását és fejlesztését, mint a spontaneitás, a kreativitás vagy éppen az elmélyülés és az empátia. Összességében azt mondhatjuk, hogy előmozdítja a pszichológiai érést.Az önismeret gyarapítása önmagában nem elég, azt használni is kell az életünk fejlesztésére. A dráma erre is tanít. Eszközei bővitik látás-, megközelítés- és megküzdésmódjainkat, és a mindennapi életben is hozzáférhetőek, "élesben" is bevethetőek.